A káprázat neve: Franz Schubert

"Csinálgatom" a blogomat

Üldögélek, szerkesztgetek: keresgélem a színeket, a kontrasztokat, a kereteket, a háttereket; számolgatom a pixeleket, a margókat, a szegélyeket. Töröm-töröm a fejem, sokat, mindenfélét próbálgatok — már három-négy-öt változatot készítettem, de megint szétrombolom s kezdem elölről. Fáradhatatlan vagyok (bár kissé bosszús), mert nem akar szépen összeállni.

Van azért örömöm is közben: újból és újból frissen beszerzett SCHUBERT-lemezemet hallgatom és megmámorosodom! FENSÉGES, CSODÁLATOS, KÁPRÁZATOS ÉS ÁLOMSZÉP ! ! !

Írtam, nem is egyszer, a küzdelmes kezdésről s az alig kellemesebb folytatásról. ( Ezt a szégyent! )
Bizony, félévnél is jóval régebben kezdtem neki ennek a blognak. Sok-sok időt töltök a gépnél, nem sajnálom a fáradságot, mert elégedetlen vagyok — valami mást, jobbat akarok!Keresem — mint életem minden területén — a harmóniát.

Egyszercsak eszembe jut, hogy 1-2 hete vettem egy új CD-t s eddig még ki sem próbáltam. Ismerem jól a darabokat, mik a lemezen vannak, hisz a szerző — Franz Schubert — nagy kedvencem; talán ezért is nem volt ellenállhatatlan kívácsiság bennem a felvételek iránt. S ugyanez az oka, hogy ezeket a műveket nem tudom bármikor hallgatni: tudom, hogy milyenek, milyen hatást tesznek rám.

Ám e pillanatban kedvem támad hozzá s már indítom is a lejátszást.

Igen, ez az, ő az, állapítom meg örömmel, s csak fülelek, fülelek, még a szemem is elkerekedik — mint mindig — az ámulattól és a bámulattól, szinte lélegzeni is elfelejtek.

— TÜNDÖKLŐ, CSODÁLATOS, KÁPRÁZATOS ! ! ! — mondogatom magamban.

— S itt, az otthonomban, a legkedvezőbb, legkényelmesebb körülmények között! Bármikor, akármikor, ahogy tetszik!

(Ilyen csodálatos élményt elképzelni sem tudtam valamikor! S most tessék, ez valóság! Alig hiszem el !!)

— S milyen előadásban?! A legeslegjobban!

Íme, a művek:

Franz Schubert: Impromptu Op.  90. No. 1., c moll;

— Impromptu Op.  90. No. 2., Esz dúr;
— Impromptu Op.  90. No. 3., Gisz dúr;
— Impromptu Op.  90. No. 4., Asz dúr;
— Impromptu Op. 142. No. 3., B dúr;
— Moment musicaux No. 3., f moll;
— Német táncok No. 1-6.;
— Allegretto, c moll;
— Scherzo No.1., B dúr;
— Scherzo No.2., D dúr .

Előadja: Ronan D'Hora (zongora).
Teljes műsoridő: 67:33 perc.

Utóirat (2011. november 24-én 15:10-kor):
Most ismét blogolok s persze, hallgatom a rádiót közben. Délután 3 óra táján általában a Bartók Rádión találok jó műsort.
És tényleg! Ma például ezzel indították a "Muzsikáló délután"-t:
FRANZ SCHUBERT: Impromptu Op. 90. No. 4., Asz dúr
ÉPPEN AZ EGYIK LEGKEDVELTEBB DARABOMMAL, AMIÉRT A FENT EMLÍTETT LEMEZT MEGVETTEM!!

Ma a rádióban Jandó Jenő zongorázott, ám az én lemezemen sokkal szebben szól. Úgyhogy rögtön ismét meghallgattam azt is.
Keresem a szavakat az élmény megfogalmazásához. Íme:
Nagyon-nagyon finom, légies, álomi. Hihetetlen, sosem érzett édesség, sosem látott szépség árad szét a bensőben e muzsika hallatán. És ismét csak: KÁPRÁZATOS ! ! !

Mégis belinkelek egy felvételt a youtube-ról:

Schubert: Impromptus, Op. 90. No. 4 in A-flat Major (Allegretto)


Alfred Brendel zongorázik

Ez az előadás megfelel az ízlésemnek (az én előadóm — Ronan d'Hora — előadását nem találtam meg a youtube-on).

Az alábbi felvételen viszont látni is lehet, ahogy az előadó segítségével születik ez a csodálatos muzsika:

Van azért egy másik, éppolyan ragyogó alőadás Ronan d'Hora-tól (itt ő maga is látható):