Ezt a szégyent!

Tessék, itt van, június is elmúlik s még nincs kész az új blogom!

Három hónap nem lesz elegendő, hogy egy új blogot beindítsak?!
Pedig így van.

Április 11-én kezdtem ezt a blogot (l. az Új blog című bejegyzést) s az első bejegyzésekben írt nehézségek változatlanul fennállnak. Sokat próbálkoztam, sokat küszködtem, a posztolást is elhanyagoltam, mégsem haladtam. Rémes volt, pocsék volt az egész.

Rossz ez a sablon, gondoltam, s hétfőn sablont váltottam.
Nahisz', most nyúltam csak igazán mellé...!

Piros minden, tehát a kiegészítő színek igencsak kötöttek.

Az előző sablon háttérképét (egy fényképezőgép nagyított képét) egyszínű háttérre cseréltem, mert a címet — Kusturica zseniális gondolatát — nem tudtam jól összehozni annak a sablonnak a formai adottságaival. No, az egyszínű háttérrel könnyebben megy majd — véltem.

Ahogy azt Móricka elképzeli!

Mindjárt a cím beírásánál kezdődtek a gondok. Csak úgy beirkálni az oldal tetejére a szavakat (ahogy most van), túl szimpla, hogynemondjam gagyi. Hamar rájöttem, hogy képpel kell megoldani a fejlécet — hát nem lettem jókedvű ettől a gondolattól. Tudom, hogy képet csinálni sok munka és sok idő. Savanyú kedvvel ugyan, de azért nekiálltam.
Mit mondjak — a látvány önmagáért beszél. Nem tudtam megoldani! Napokat töltöttem vele, végül lemondtam róla. Most az van, ami fent látható.

Tehát a fejléc egyszerű szöveges beírás, s most jöhet a többi: betűk, színek, vonalak, stb.
Sikerült-e? Nekem egyelőre nem nagyon nyeri el a tetszésemet.

Aki nem hiszi, járjon utána!

(Egy újabb hét után, csak a rend kedvéért: mint látható, a piros sablon sincs már — ajjajjaj, mi lesz még itt?!)