"... szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság." (Márai S.)
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg! (Giovanni Boccaccio)

2012. április 6.

Nekem furcsa ...

Szerintem rosszul veszi ki magát
Mint tudjuk, hétfőn lemondott a magyar köztársasági elnök az államfői posztról. Az interneten roppant mennyiségű írás foglalkozik a magyar közéletben példátlan esettel, annak számtalan vonatkozásával, a főszereplő személyével.
Most én is ezt teszem.
A drámai végjáték — az utolsó néhány nap — felfokozott figyelem és érdeklődés mellett, a szemünk láttára, a fülünk hallatára játszódott le. Nekem feltünt és furcsállást vál­tott ki belőlem, hogy a volt köz­tár­sa­sági elnök mindvégig, min­de­nütt egyedül, házastársa nélkül mutatkozott!
1-2 nappal korábban látott napvilágot a hír, hogy Schmitt Pál felesége, Makray Katalin 17 napos zarándokútra indul március 30-án korán reggel, mely zarándoklat hét nappal húsvét után fejeződik be: a Magyar Za­rán­dokút 2012. évi megnyitó za­rán­dok­lata.
Amely napokban a döntő események történtek a doktori dolgozat körül — ér­téktelen másolatnak nyilvánították, majd a hozzá kapcsolt doktori címet visszavonták —, a volt elnök külföldön tartózkodott, honnan 29-én késő éjjel érkezett haza.
Sokakkal együtt meg voltam győződve, hogy Schmittné férje mellett marad, a zarándokok nélküle fognak elindulni. De nem, mindenki tévedett:
"Schmitt Pál köztársasági elnök doktori cí­mének visszavétele óta sokan ta­lál­gat­ják, hogy lemond-e a köztársasági elnök; ő maga csütörtök óta nem mu­tat­ko­zott a nagyközönség előtt. Felesége, Makray Katalin viszont eredeti programjának meg­felelően megjelent Esztergomban."
A következő napról (31-éről) egy hírportál cikke így számolt be ( A szomorú Schmitt Pál egyedül ebédelt ):
"Szombat délután két órakor Schmitt Pál felesége és testőrei nélkül ebédelt egy budai étteremben. Zöldséglevest és rakott zöldséges tésztát evett s egyedül üldögélt az egyik asztalnál – mesélte Iván, a Blikk olvasó-riportere."
Sem aznap, sem másnap, sem a harmadik, a lemondás napján sem lehetett hallani arról, hogy a (volt) first lady hazatért és férje mellett tartózkodik!
2012 április 2-e 13 óra:
LEMONDOTT SCHMITT PÁL
[origo]2012. 04. 02., 13:09

Bejelentette lemondását parlamenti beszédében Schmitt Pál államfő, akitől múlt héten megvonták doktori címét.

Két nappal a lemondás után egy weblap cikke szerint ("Ma elment az elnök úr" - mondták szerdán): a volt elnök elment otthonából s ott csak a személyzet található.
Minden kétséget eloszlatott az a hír, melyet egy onlin újságban olvashattunk, hol volt aznap a feleség ( Schmittné Makray Katalin fát ültetett Ráckevén ):
"2012. április 4-én Ráckevére ért a Magyar Zarándokút csapata, közöttük Schmittné Makray Katalin is, aki annak ellenére töretlenül rója a hosszú kilométereket, hogy férje, Schmitt Pál két napja mondott le államfői tisztségéről. Ma reggel emlékfát ültettek a Szulai-tó partján, ami nemcsak emlék a 2012-es zarándokútról, hanem „alapköve” is egy jövőbeni zarándok pihenőhelynek, amit Szadai József polgármester úr jelentett be a résztvevőknek."
Megütközöm azon, hogy — bár házas, családos ember a volt köztársasági elnök, életének ezekben a bizonyosan válságos napjaiban a nyilvánosság előtt senki nem állt mellette, senki nem támogatta!
Talán így gondolták a történtek jelentőségét kisebbíteni? Netán felesége nem érez együtt vele?

Hát, nem tudom ...

Folytatás:

Ma (ápr. 7.) délután, a rádiót hallgatva szereztem tudomást Kiss Antal tegnapi cikkéről (Schmitt Pál lemondása és ami mögötte van), mely - meglepő módon - az én témámat is érinti:
"Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül, Nagypéntek magányába."

Magam egészen biztosan otthon, a társam mellett maradtam volna; zarándoklat számtalan van, a nagyböjti-bűnbánati időszakban is minden évben — a köztársasági elnöki posztról ennél sokkal ritkábban lehet/kell lemondani!

"...látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését..." (idézet Kiss Antal cikkéből), jelen lenni, érintettként azt végigélni — maga az nem bűnbánat, sőt, nem mindjárt vezeklés?!

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Annyira nem érdekelt a dolog, hogy meg is értsem a botrány lényegét, viszont mikor megtudtam, hogy egy százéves dolgozatról van szó, mit mondjak? Igazán szükség van ennyire belenyúlni a múltba és ilyen pitiáner módon? Az egész Balkán arról híres, hogy legtöbben hiába kaptak diplomát, mindenki számára tiszta, hogy legtöbb vizsgát lepuskáztak, lemásoltak, lefizettek, mert valahol az egész tanügy holt vágányon és rosszul működik. Nem védem ezt az embert, csak ez a kivégzési mód nem tetszik nekem. Mert miért kell a lyukakat mindig a kanyarfúróval fúrni? Az viszont érdekes, hogy a felesége nem volt mellette. Lehet ennek egy egyszerű magyarázata, hogy mindennek ellenére elment fát ültetni, jelezvén, hogy nincsen semmi baj, a munka megy tovább. Persze lehet a dolog ennél bonyolultabb.
Itt Erdélyben is egymást eszik a politikusok, vezetők, undorító módon, mindent bevetnek a lejáratásra, mindenről szó van, de arról, hogy miként fog újra beindulni a gazdaság, arról senki nem mond egy kukkot sem. Azt hiszem ez a veszekedősdi erre megy ki, hogy nincs semmiféle elképzelés vagy terv. Ez a szomorú.

Miviana írta...

"Az élet megy tovább" - esetleg ez a meggondolás van a volt first lady eljárása mögött? Szerintem robot az, aki igazán súlyos helyzetben képes/hajlandó aszerint működni!
Több minden nem stimmel a volt köztársasági elnök megbuktatásáért folytatott hadjáratban - például az a kettő, amiket említesz: az iskolai bizonyítványok hiteltelensége-értéktelensége, illetve a politikusok megtévesztő álnoksága és vérszomjas kapzsisága.
Nekünk, "a nép"-nek viszont a kényelmességünket, tunyaságunkat - melyek miatt másokra (a politikusokra) hagyjuk a gondolkodást és a cselekvést - tehát ezeket a káros szokásainkat kéne elfelejteni és kiküzdeni azokat a közösségeket, amelyek a szabályok szerint elvégzik a feladatokat!