Hát ilyen nincs? De mégis van!!

ZSUZSA és BALÁZS

múlt szombaton (augusztus 27-én) tartották polgári és egyházi esküvői szertartásaikat.

Örömmel készülődtem e jeles eseményekre (mindkettőre), duplán, hisz ugyanaznap volt a II. Nemzeti Gulyásnap, melyen a részvételemet szintén elengedhetetlennek gondoltam.

Kicsit nehéznek tűnt az összes tennivaló sikeres lebonyolítása legkésőbb 13.30-ig, mert fényképezni is akartam az ünnepi főzőcskézésemről, de a fényképezőgépem használatát még csak tanulom.

A képeket (és a történéseket) azonnal fel akartam tenni a blogomra, viszont az internetelérésem, általában, igencsak problematikus: nagyon lassú s gyakran megszakad.
Tehát: főzés-fotózás-internetezés, majd ebédelés után öltözködés és utazás a házasságkötőterembe 14.30-ra. (A templomi szertartás a polgári után volt.)
Nem semmi, mondhatnám (mondtam is)!

Megszállottként dolgoztam: felkészítettem az ételt, majd bütyköltem a számítógépet és fénygépet. Persze, a szgép a szobában van, az orjaleves meg a konyhában főtt (lásd: A MAGYAR KONYHA ÜNNEPE c. bejegyzésemet), tehát ide-oda futkároztam a fénygéppel.

A fényképeket kisebb csoportokban áttettem a számítógépbe, rögtön szerkesztettem s próbáltam feltölteni a www.blogger.com-ra, mert az egyidejű, mintegy élő tudósítással gondoltam a Nemzeti Gulyásnap ünnepélyességét fokozni, valamint — ahogy a felhívásban is szerepel — virtuálisan egy tűz köré telepedni a többi "gulyásnap"-ozóval.

A főzés szépen haladt, a fotózás hm-hm, a képek szgépes buherálása a szokásos időtrabló módon, a netezés viszont sehogy.

Elérkezett dél, el is múlt jópár perccel. A leves szép és jó lett, a fényképek használhatóak, a netezés meghiúsult, az esküvői előkészületeket még el sem kezdtem, s még nem ebédeltem!

Gyorsan ettem egy tányérral a levesből, majd kapkodva készülődni kezdtem: táskát összepakolni, tisztálkodni, öltözködni.

A ruhám felől nyugodt voltam: vadiúj ruhám van, 1x volt rajtam, ugyancsak esküvőn. Szépen pihen a szekrényben, gondoltam.

Mindennel elkészültem (már majdnem 1/2 2 volt) s elővettem a ruhát, hogy felvegyem: (kevertszálas, bár nagyobb részt természetes anyagból van): a szoknyarész gyűrött volt!

Mérlegeltem, fontolgattam, aztán levettem és nekiálltam kivasalni (10 perc).
A ruha kész - indulás (3/4 2!).

Futva a buszmegállóba, végre bejött a busz, aztán rögtön meg is állt — az utat lezárták s a kerülőutat nem jelölték ki!!
A sofőr nehezen találta fel magát, sok időt elvesztegettünk!

Végre Határ út, végre metró, végre Deák tér, végre 2-es metró peronja. Abban a pillanatban hangosbeszélő: A STADIONOK ÁLLOMÁSNÁL BALESET TÖRTÉNT, A SZERELVÉNYRE VÁRNI KELL!

A legjobban az bosszantott, hogy az imént kiszálltam a remekül haladó 3-as metróból, hova most rohanva vissza kell mennem, s mert szombat van, a kocsik ritkábban járnak s a csatlakozásokra mindenhol várni kell!

Tehát visszaszálltam a 3-as metróba, az Arany János utcánál kiszálltam s neki gyalog a Kossuth tér felé.

Éppen kifelé indult az ifjú pár a házasságkötő teremből, mikor én beléptem.

S még van tovább:

Az egyházi szertartás felemelő volt: természetes és egyszerű.

Az ünnepi események után a templomkertben frissítőt és süteményeket lehetett fogyasztani s egy pohár italt az ifjú pár egészségére.

— De jó ez a bor! — mondtam.

— Bornak is jó? — kérdezte beszélgető társam. — Mert ez pezsgő!

Zsuzsáról és Balázsról nem készítettem képet — lesz bőven, gondoltam. Fényképeztek hárman is derekasan, de az internetre még semmit nem tettek fel. 

Utóirat:

ÍME, AZ IFJÚ PÁR!