Csorba Győző: Nélkülem is
Nélkülem is így lett volna — Hajt az eper, hajt a málna, hajt a rózsa, reggelente madárszó, és csönd delente, nélkülem is majd kerül, ki le szokott a fűbe dűlni, nézni szokta, hogy az ágak - fürge ollók - egyre vágnak, tájat, eget nyírogatnak, hadonásznak, tapogatnak. Nem lesz semminek se híja, sorsom a Sors, ha leírja. S ahová meg megyek innen, az a mérleg ott se billen: porszem száll a serpenyőbe, hát hogy is moccanna tőle? Kortárs, 1978. 8. szám |  "Szűnjék meg a 'líra' szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből." Cs. Gy. Pécs, 1977. május | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése