Ha ötvenhatban a nagyapám úriember lett volna, akkor nem lennék magyar költő, csak néhány szót tudnék magyarul, nem éltem volna Krakkóban, nem szeretném a pozsonyi kiflit; ha ötvenhatban a nagyapám rendes, én a világra sem születek tizenhat évvel később, a golyókkal mintázott Pesten. Ha ötvenhatban a nagyapám úgy dönt: nem egyedül lépi át a határt, nem hagyja itthon a nejét és tízéves lányát, búcsú nélkül szökve, kalandvágyón, sunyin, ha magával cipeli őket Amerikába, akkor a lány, vagyis anyám, tizenkét esztendő elteltével nem figyel fel egy újpesti vívóteremben az apámra; akkor a lány, vagyis anyám, New York | Cityben lakik, lassan elfelejt magyarul, férjhez megy valami ügyvédhez, szül neki, szül egy fiút, mondjuk, hogy éppen engem, felnövök ott, vagy Los Angelesben, logisztikát tanulok és marketinget, és húszéves koromban befizetek egy akciós körútra Európában. Ha nincs ötvenhat, a nagyapám marad, egy szocialista vállalat nyugdíjasaként hal, s nem hagy rám pénzt, mit négy éven keresztül élek fel Krakkóban; ha ötvenhatban a nagyapám úriember lett volna, most nem lennék magyar költő, csak néhány szót tudnék magyarul, nem ismerném a Túró Rudit, Pilinszky hangját, Szárszót és Tihanyt, szervusz helyett azt mondanám: hi!, e családi történetre: story, ötvenhatra: history. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése