"... szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság." (Márai S.)
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg! (Giovanni Boccaccio)

2011. december 29.

Alkalmazkodni ... de mihez is?

"Sokkal jobban rettegnek az emberek jónak lenni ott, ahol a többiek rosszak, mint rossznak lenni." ( "Depositum" )

Egész nap hallgatom a rádiót. Nem háttérrádiózni szoktam; azokat a műsorokat szeretem, melyekre figyelni kell, melyeken gondolkodni lehet vagy tanulni belőlük.

Egyik este, még karácsony előtt, a "Rádiószínház" műsorát hallgattam — egy novellát olvastak fel. Ezt félfüllel is hallgatni tudtam (közben épp internetezgettem), mikor egyszer csak ez üti meg a fülemet:
" — Látod, Apus, ez lesz a mi karácsonyfánk mostan! — És dacosan az apám szemébe nézett.
... Mert hogy mi addig nem ünnepeltük a karácsonyt soha. ...
És az Irma, a 9 éves, továbbra is csak az apám szemébe nézett és azt mondta még, hogy:
— Tudod, Apus, én olyan akarok lenni, mint a többi gyerek az iskolában. Nekem kell ez a karácsonyfa és punktum!" ( MR1-Kossuth Rádió, 2011. december 22. 20.05: Rádiószínház - A karácsonyi flódni . Petőcz András elbeszélése. )
Nagyon régi témám köszöntött rám váratlanul: átlagembernek, tucatembernek vagy különbözőnek, szokatlannak, egyedinek kell lenni?
Milyen az, ha különbözünk, ha elütünk az átlagostól, a szokásostól, és milyen, ha olyan vagyunk, mint a többiek, mint általában mindenki?
Érték az, amilyenek vagyunk vagy az a lényeg, hogy milyennek látszunk?
Érdemes önmagunk s ezáltal "egyedül"-ivé lenni vagy hálásabb hasonulni, hogy "közösség"-ivé váljunk?
Megdöbbenek azon a riadt, görcsös igyekezeten, amivel a legeslegtöbben törekednek leplezni tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, háttérbe szorítani igényeiket, szükségleteiket; olyannak mutatkozni, úgy kinézni, úgy viselkedni, úgy megnyilvánulni; azt tenni/nem tenni vagy úgy tenni/úgy nem tenni, mint a többiek, mint a körülöttük lévők.
S közben nagyon-nagyon ügyelni, nehogy felfedeződjenek a gondolatok, az érzelmek, a saját vélemény a dolgokról!
Elkedvetlenedem amiatt, hogy számtalanan elfojtják magukban a különlegeset, a sajátosat, a "furcsá"-t, mert rettegnek az idegenkedéstől, a megszólástól, a mellőzéstől.

Pedig a vélemény azt minősíti, aki gondolja (mondja) — mások véleménye nem érint minket. Mindnyájunkat csak az érint (befolyásol), amit mi magunk gondolunk, mondunk, teszünk (nem gondolunk, nem mondunk, nem teszünk)!
Rengeteget lehet veszíteni ezzel a természet ellen való törekvéssel — épp azt a specialitást, amit a Teremtés ajándékozott a számunkra, s ami a vonzerőnk valójában!

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Boldog új évet!

Miviana írta...

Szerencsés és derűs 2012-es évet kívánok én is mindnyájunknak!