Nemzeti gulyásnap — holnap ! :)

Ma délelőtt megvettem az orjacsontot és a zöldségeket; fűszerek és piros csövespaprikám van itthon bőven.

Picit kételkedem, hogy - amit kaptam - tényleg orjacsont-e: az egész csi­go­lya­csont­nak meg kéne lennie, nem csak egy részének! :( 

Tehát ORJALEVES-t fogok főzni holnap, a II. Nemzeti Gulyásnap tiszteletére!
Igaz, ez az étel nem piros színű, mint a gulyás (pörkölt)- és paprikás (lecsó, halászlé, stb.) ételek, de piros - csöves - paprika azért van benne!

Miért döntök e mellett a recept mellett?

Több okból (előző bejegyzésemben részben indokoltam már a választásomat):
— ünnepi fogással szeretném a "MAGYAR KONYHA ÜNNEPNAP"-ját megünnepelni;
— a magyar étkezésben széleskörűen ismert és kedvelt, mégis nem elcsépelt receptet akarok megvalósítani;
— (feltehetően) magyar eredetű ételt kívánok enni;
— s nem utolsó sorban: szívesen fogyasztom ezt a levest.

Az 'orjaleves' magyar eredetével azért bajban vagyok. Egyáltalán nem értek a konyhaművészethez, így nem tudom, mely ételek valóban magyar eredetűek?
A hagyományos magyar étkezésben országosan ismert ez az étel, melyet — azt hiszem — nem csak a magyar, hanem a nemzetiségi családok konyháin is elkészítettek disznótor idején. Ez a körülmény, meg az, hogy a recept rendkívül egyszerű, táplálja a gyanút, hogy az  o r j a l e v e s  nem biztos, hogy hitelesen magyar eredetű étek.

(Az "ORJALEVES" receptjét l. A Közép-Tisza vidék ízei —receptgyűjtemény című bejegyzésben.)