"Felnőtt húsleves"

"Mert hát végülis mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz..."

A könyv jó. Irodalom, nem ismeretterjesztés.
Érdekes, kellemes, szellemes, s persze, tanulságos is.
Beszélgetések: kettesben, máskor hármasban folytatott könnyed, olykor komoly csevegés.

Fogások közül: egytálétel. Hogy melyik? A könyv repceptjei között legtöbb a húsos, tehát ez a könyv: babgulyás. Fűszeres, ízletes, forró és laktató. Hasonlít a szerzőjéhez, Csernus Imréhez, akinek frissessége, könnyedsége, elméssége, összeszedettsége és elhitető ereje nagyhatású: megragad, ösztönöz és magával sodor.

(Másik poszt Csernus Imréről!)

Kellemes megjelenés, derűs mosoly, barátságosság és optimizmus, de kemény csökönyösség, megingathatatlan meggyőződés a maga igazában — a (tudományos) igazságban. Alapos felkészültség, magas tudásszint, ám most valami más és másképp: "A mosolygós élethez pedig hozzá tartozik a kulinária. ... Jót enni, szépen enni, szépen élni, élvezettel, mosolyogva élni..." 32. o.

Módszere: rámenős szókimondás, hétköznapi, néha durva szavak, rövid, egyszerű mondatok, az ésszerűség felmutatása, a természetes, nyilvánvaló összefüggések világos megfogalmazása. Tudományos szakkifejezések használata nélkül, a mindennapi helyzetek bemutatásával magyarázza meg a jól ismert fogalmakat (öröm, fájdalom, gond, munka, hivatás, siker, krízis, önismeret, valóságismeret, döntési képesség), miket ezúttal a saját és barátai élményeivel, tapasztaival is megvilágít. Nagyon szerencsésen tudja hétköznapi szavakba önteni a lélektani szabályokat, megállapításokat. "Engem a mindenben jelenlevő felelősség, a következmények és az összefüggések érdekelnek." 164. o.

Igen erős egyéniség: kemény és elszánt. Szilárdan képviseli azt, amit tanít: az élet ilyen, tetszik-nem tetszik, így működik s ezt tudomásul kell venni. S csak úgy lehet sikeresen élni, ha megvívunk önmagunkkal. Úgy viszont nagyon is érdemes: önmagunkban, saját értékeinkben és céljainkban való szilárd hittel. No, meg az élet iránti teljes bizalommal.

Csobánka Zsuzsa beszélget Csernus Imrével 2011. április 16-án, a Könyvfesztiválon.

Bevált-e az eredeti ötlet az étkezés fogásaival párosítani a (férfi)lét nehézségeit, kríziseit, súlyos döntési helyzeteit, a valósághoz való viszony és a reális önismeret problémáit? Erről a szerző(ke)t volna jó megkérdezni! Az olvasó feltétlenül sokat nyer: rengeteg hasznos ismeretet, tanulságot (és számos jó étel receptjét).

A könyv remekül van szerkesztve; erős kézzel vezeti a szöveget a célig - a mondanivaló megjelenítéséig: "Mert hát végülis mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz..." 32. o.

Az élő beszéd közvetlensége, élénksége, természetessége - akárcsak a szerző személyisége - hitelessé teszi az írásművet:
– "MERT AMI NINCS, AZ FÁJHAT, DE ATTÓL MÉG NEM LESZ!" (Elfogadni, amin nem lehet változtatni.)
– "Mit kezdünk a krízisekkel? Valójában mindig a negatív megmérettetés mutatja meg egy ember erejét." 147. o.
– "Őszinteség és érzelem nélkül nincs művészet, nincs élet, csak vegetálás van." (Pampi) 116. o.

Értékes ráadás a könyv végén - a "Hungarikumok" c. fejezetben - a jellegzetesen magyarnak tartott ételek és italok gyűjteménye!

dr. CSERNUS IMRE — PAMPURYK PÉTER: FELNŐTT HÚSLEVES Élet- és ételérzések Jaffa Kiadó, Bp., 2010.