"... szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság." (Márai S.)
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg! (Giovanni Boccaccio)

2011. április 22.

"Felnőtt húsleves"

"Mert hát végülis mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz..."

A könyv jó. Irodalom, nem ismeretterjesztés.
Érdekes, kellemes, szellemes, s persze, tanulságos is.
Beszélgetések: kettesben, máskor hármasban folytatott könnyed, olykor komoly csevegés.

Fogások közül: egytálétel. Hogy melyik? A könyv repceptjei között legtöbb a húsos, tehát ez a könyv: babgulyás. Fűszeres, ízletes, forró és laktató. Hasonlít a szerzőjéhez, Csernus Imréhez, akinek frissessége, könnyedsége, elméssége, összeszedettsége és elhitető ereje nagyhatású: megragad, ösztönöz és magával sodor.

(Másik poszt Csernus Imréről!)

Kellemes megjelenés, derűs mosoly, barátságosság és optimizmus, de kemény csökönyösség, megingathatatlan meggyőződés a maga igazában — a (tudományos) igazságban. Alapos felkészültség, magas tudásszint, ám most valami más és másképp: "A mosolygós élethez pedig hozzá tartozik a kulinária. ... Jót enni, szépen enni, szépen élni, élvezettel, mosolyogva élni..." 32. o.
Módszere: rámenős szókimondás, hétköznapi, néha durva szavak, rövid, egyszerű mondatok, az ésszerűség felmutatása, a természetes, nyilvánvaló összefüggések világos megfogalmazása. Tudományos szakkifejezések használata nélkül, a mindennapi helyzetek bemutatásával magyarázza meg a jól ismert fogalmakat (öröm, fájdalom, gond, munka, hivatás, siker, krízis, önismeret, valóságismeret, döntési képesség), miket ezúttal a saját és barátai élményeivel, tapasztaival is megvilágít. Nagyon szerencsésen tudja hétköznapi szavakba önteni a lélektani szabályokat, megállapításokat. "Engem a mindenben jelenlevő felelősség, a következmények és az összefüggések érdekelnek." 164. o.
Igen erős egyéniség: kemény és elszánt. Szilárdan képviseli azt, amit tanít: az élet ilyen, tetszik-nem tetszik, így működik s ezt tudomásul kell venni. S csak úgy lehet sikeresen élni, ha megvívunk önmagunkkal. Úgy viszont nagyon is érdemes: önmagunkban, saját értékeinkben és céljainkban való szilárd hittel. No, meg az élet iránti teljes bizalommal.

Csobánka Zsuzsa beszélget Csernus Imrével 2011. április 16-án, a Könyvfesztiválon.

Bevált-e az eredeti ötlet az étkezés fogásaival párosítani a (férfi)lét nehézségeit, kríziseit, súlyos döntési helyzeteit, a valósághoz való viszony és a reális önismeret problémáit? Erről a szerző(ke)t volna jó megkérdezni! Az olvasó feltétlenül sokat nyer: rengeteg hasznos ismeretet, tanulságot (és számos jó étel receptjét).

A könyv remekül van szerkesztve; erős kézzel vezeti a szöveget a célig - a mondanivaló megjelenítéséig: "Mert hát végülis mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz..." 32. o.

Az élő beszéd közvetlensége, élénksége, természetessége - akárcsak a szerző személyisége - hitelessé teszi az írásművet:
– "MERT AMI NINCS, AZ FÁJHAT, DE ATTÓL MÉG NEM LESZ!" (Elfogadni, amin nem lehet változtatni.)
– "Mit kezdünk a krízisekkel? Valójában mindig a negatív megmérettetés mutatja meg egy ember erejét." 147. o.
– "Őszinteség és érzelem nélkül nincs művészet, nincs élet, csak vegetálás van." (Pampi) 116. o.

Értékes ráadás a könyv végén - a "Hungarikumok" c. fejezetben - a jellegzetesen magyarnak tartott ételek és italok gyűjteménye!

dr. CSERNUS IMRE — PAMPURYK PÉTER: FELNŐTT HÚSLEVES Élet- és ételérzések Jaffa Kiadó, Bp., 2010.

Nincsenek megjegyzések: