"ha mindig csak a pillanatnyi önmagunkat nézzük"
"Azt tartanám nagyon fontosnak, hogy ne mindig csak a negatív oldalt lássuk: hogy attól, hogyha nagyon árnyaltan és nagyon reálisan egyébként fölsoroljuk azokat az okokat, ami miatt valami nem megy, attól még nem tanultuk meg azt, hogy mitől fog menni. Attól, hogy megmondjuk azt, hogy mitől nem egészséges valaki, még nem soroltuk föl azt, hogy mit tehet azért, hogy egészséges legyen." (1:47 - 2:10)
"Hát, például érdemes volna megnézni azt, hogy milyen pozitív élettapasztalataik vannak? Hogy nemcsak a negatív tapasztalatokat folyton-folyvást listázni s ezeket mindig alaposan összeírni és aztán ezekről beszélni, hanem például megnézni azt, hogy hol adott valami jót az élet? Hogy hol kaptam valami olyasmit, ami a növekedésemet segítette? Hol van olyan élményem, ahol bíztam és ebből a bizalomból valami jó tudott születni?
Tehát hogyha ezekre is elkezdünk figyelni, egyszer csak megnyílik, kibontakozik egy másik világ is; ez a negatívumok világát, természetesen, olyan értelemben nem húzza át, hogy az is a realitás része. De ebből a szempontból minthogyha egy realitásvesztésben lennénk. Mert ha csak a negatívumokat hangsúlyozzuk, az inkább realitásvesztés, mint egyfajta realitás." (3:04 - 3:55)
A beszélgetés a következő kérdésekről szól:
— Adhat-e hiteles tanácsot egy katolikus pap a házasság, a gyermekvállalás témájában?
— Lehet-e kormányzati szinten népszerűsíteni a házasságot, a családot?
— Hogyan/mivel lehet bíztatni, ha az érintettek bizonytalannak látják a jövőjüket?
— Élettársi vagy házastársi kapcsolatban éljünk?
— Miért hiánycikk az köteleződés? Mivel lehet ösztönözni az elköteleződést?
— Az érintetteknek e kérdésekről való felfogásának vagy az életkörülményeknek a változása okozza a jelenlegi helyzetet?
— Adhat-e hiteles tanácsot egy katolikus pap a házasság, a gyermekvállalás témájában?
— Lehet-e kormányzati szinten népszerűsíteni a házasságot, a családot?
— Hogyan/mivel lehet bíztatni, ha az érintettek bizonytalannak látják a jövőjüket?
— Élettársi vagy házastársi kapcsolatban éljünk?
— Miért hiánycikk az köteleződés? Mivel lehet ösztönözni az elköteleződést?
— Az érintetteknek e kérdésekről való felfogásának vagy az életkörülményeknek a változása okozza a jelenlegi helyzetet?
Nagyböjt idejére ezt a gondolatot adta útravalóul Pál Feri atya: foglalkozzunk azzal, hogyan tudjuk elcsábítani egymást a jóra. Ez sokkal izgalmasabb feladvány, mint a rosszal, a kísértéssel harcolni. (Van régebbi "Pálferi"-s poszt is!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése