Csodálatos két nap — avagy a tánc mámora

A Botafogo Táncegyüttes 25. születésnapjára

Két napig ünnepeltük a Botafogo Táncegyüttest: két napig ittuk magunkba a dinamikus, megragadó, varázsos zenei hangok, a színes, izgalmas, pompás képek és a tüzes, áramló, igéző mozdulatok lenyűgöző összhangját, mesés, csodálatos panorámáját.

Különlegesen jó, remekbe szabott zenedarabok (vagy azok részletei) hangzásához, lüktetéséhez, témájához pontosan illeszkedő szabályos mozdulatok, nagy gondossággal megtervezett, ritmusra váltogatott fej-, kar-, láb- és törzspozíciók szabályos sora, táncosok csoportjának alakzattá formálódó egységes, látványos, tüneményes mozgása hozta (hozza) létre azt a misztériumot, melynek — mint a Botafogó Együttes produkcióinak álmélkodó csodálói és rajongói — tanúi lehettünk sokadszor, ezúttal a 25 éves jubileumi előadásokon október 28-29-én a Nemzeti Táncszínházban.

Vidámság, pezsgés, erő, tűz és mindenekelőtt öröm uralkodik a Botafogo házatáján; valóban, ezen a két ünnepi napon tényleg egyetlen kedvetlen vagy ingerült arcot, egyetlen lefele görbülő szájat sem lehetett sehol látni — minden ember vidáman mosolygott, boldog izgalomtól ragyogott, fokozott kíváncsisággal figyelt!

Hogyan, mivel ünnepelte magát a Botafogo Táncegyüttes?

Nos, tudása és művészete teljes repertoárjának bemutatásával!

A kezdettől — 1986-tól máig, 2011-ig tartó 25 év legjellemzőbb és legsikeresebb (hat, nyolc vagy több párra komponált) formációit, valamint szóló, kettő, három, illetve négy táncos által bemutatott koreográfiákat élvezhettünk.

A műsorfüzet tulajdonosai (és a Botafogó rajongói) ismerik az együttes repertoárját, s mivel egyetlen közreműködőt sem szabad említés nélkül hagyni az ünnepi műsorból, így lehetetlen, illetve szükségtelen bárkinek a megnevezése.

Beszámolóm kezdő sorainak elragadtatott hangneméből valószínűleg kitetszik, mennyire bűvöletes hatást tett rám a jubileumi előadás, az összes közreműködő, maga az ünnepség! Sok-sok éve ismerem a Botafogot — régi rajongó vagyok —, tudom, mi várható tőlük, mire lehet számítani, s mégis ... Megint egyszer ámulatba és rabul estem, lenyűgöződtem.

Másra nincs szavam, csak gratulációra és jókívánságokra:

HAJRÁ BOTAFOGO TÁNCEGYÜTTES, ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG!

SOK-SOK BOLDOG, EREDMÉNYEKBEN ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÉVET KÍVÁNOK!!!

Utóírat: Hihetetlen, de igaz — egyetlen fényképem sincs az ünnepségről, mert a NEMZETI TÁNC­SZÍN­HÁZ­BAN  T I L O S  V O L T  F É N Y K É P E Z N I ! ! !

Egy videót azért tudtam lopni!  (Katt ide és kiderül, honnan?)

Kiegészítés (2011. november 15-én 14:35-kor): E percekben Vivaldi zenéje, a "La follia" szól a Bartók Rádióban — elragadtatással hallgatom ezt a ragyogó, szépséges zenét, s - persze - megjelennek szemeim előtt a "Sakk" c. táncjáték kezdő jelenetei. (Ebből az előadásból is láthattunk részletet a születésnapi gálaesten!)
Újból megállapítom, hogy a koreográfusok mesteri munkát végeztek: a zene hangzásához, hatásához, témájához és változó dinamikájához kiválóan, harmonikusan illeszkedő látványt, kosztümöket, történetet és mozdulatokat gondoltak ki! ISMÉT CSAK BRAVÓ!