ZSUZSA és BALÁZS
múlt szombaton (augusztus 27-én) tartották polgári és egyházi esküvői szertartásaikat.
Örömmel készülődtem e jeles eseményekre (mindkettőre), duplán, hisz ugyanaznap volt a II. Nemzeti Gulyásnap, melyen a részvételemet szintén elengedhetetlennek gondoltam.
Kicsit nehéznek tűnt az összes tennivaló sikeres lebonyolítása legkésőbb 13.30-ig, mert fényképezni is akartam az ünnepi főzőcskézésemről, de a fényképezőgépem használatát még csak tanulom.
A képeket (és a történéseket) azonnal fel akartam tenni a blogomra, viszont az internetelérésem, általában, igencsak problematikus: nagyon lassú s gyakran megszakad.
Tehát: főzés-fotózás-internetezés, majd ebédelés után öltözködés és utazás a házasságkötőterembe 14.30-ra. (A templomi szertartás a polgári után volt.)
Nem semmi, mondhatnám (mondtam is)!
Megszállottként dolgoztam: felkészítettem az ételt, majd bütyköltem a számítógépet és fénygépet. Persze, a szgép a szobában van, az orjaleves meg a konyhában főtt (lásd:
A MAGYAR KONYHA ÜNNEPE c. bejegyzésemet), tehát ide-oda futkároztam a fénygéppel.
A fényképeket kisebb csoportokban áttettem a számítógépbe, rögtön szerkesztettem s próbáltam feltölteni a www.blogger.com-ra, mert az egyidejű, mintegy élő tudósítással gondoltam a Nemzeti Gulyásnap ünnepélyességét fokozni, valamint — ahogy a felhívásban is szerepel — virtuálisan egy tűz köré telepedni a többi "gulyásnap"-ozóval.
A főzés szépen haladt, a fotózás hm-hm, a képek szgépes buherálása a szokásos időtrabló módon, a netezés viszont sehogy.
Elérkezett dél, el is múlt jópár perccel. A leves szép és jó lett, a fényképek használhatóak, a netezés meghiúsult, az esküvői előkészületeket még el sem kezdtem, s még nem ebédeltem!
Gyorsan ettem egy tányérral a levesből, majd kapkodva készülődni kezdtem: táskát összepakolni, tisztálkodni, öltözködni.
A ruhám felől nyugodt voltam: vadiúj ruhám van, 1x volt rajtam, ugyancsak esküvőn. Szépen pihen a szekrényben, gondoltam.
Mindennel elkészültem (már majdnem 1/2 2 volt) s elővettem a ruhát, hogy felvegyem: (kevertszálas, bár nagyobb részt természetes anyagból van):
a szoknyarész gyűrött volt!Mérlegeltem, fontolgattam, aztán levettem és nekiálltam kivasalni (10 perc).
A ruha kész - indulás (3/4 2!).
Futva a buszmegállóba, végre bejött a busz, aztán rögtön meg is állt — az utat lezárták s a kerülőutat nem jelölték ki!!
A sofőr nehezen találta fel magát, sok időt elvesztegettünk!
Végre Határ út, végre metró, végre Deák tér, végre 2-es metró peronja. Abban a pillanatban hangosbeszélő: A STADIONOK ÁLLOMÁSNÁL BALESET TÖRTÉNT, A SZERELVÉNYRE VÁRNI KELL!
A legjobban az bosszantott, hogy az imént kiszálltam a remekül haladó 3-as metróból, hova most rohanva vissza kell mennem, s mert szombat van, a kocsik ritkábban járnak s a csatlakozásokra mindenhol várni kell!
Tehát visszaszálltam a 3-as metróba, az Arany János utcánál kiszálltam s neki gyalog a Kossuth tér felé.
Éppen kifelé indult az ifjú pár a házasságkötő teremből, mikor én beléptem.
S még van tovább:
Az egyházi szertartás felemelő volt: természetes és egyszerű.
Az ünnepi események után a templomkertben frissítőt és süteményeket lehetett fogyasztani s egy pohár italt az ifjú pár egészségére.
— De jó ez a bor! — mondtam.
— Bornak is jó? — kérdezte beszélgető társam. — Mert ez pezsgő!
Zsuzsáról és Balázsról nem készítettem képet — lesz bőven, gondoltam. Fényképeztek hárman is derekasan, de az internetre még semmit nem tettek fel.
Utóirat:
ÍME, AZ IFJÚ PÁR!
2 megjegyzés:
Hűha ez elég stresszes lehetett...
Néhány pillanat durva volt valóban.
Maga az a nap mégis csorbítatlanul harmonikus volt reggeltől estig! :))
Megjegyzés küldése