"Most és hajdan" a svábhegyi Jókai-kert

(A cím plagizálás, de ez a jó fogalmazás. Sokat idézek, mert a kertészettudományban semmilyen ismeretem nincs.)

Jókainak s a hozzá kapcsolódó dolgoknak — így a svábhegyi "birtok"-nak — régóta rajongója vagyok.
Miért?
Például a "Hajdan, most és valaha (Apró monográfia)" című művében is megjelenő csodálatos-varázslatos gondolat- és érzelemvilága miatt!

Jókai Mór a svábhegyi kert kapujában (az 1890-es években).

AZ ÉN FECSKEFÉSZKEM

Egy kis házikó az, háta mögött egy elhagyott kőbánya üregével, köröskörül kő és agyaghalmokkal, miket áttörhetlen bozót nőtt be; rókatanya, tüsköncz fészek; hanem a kilátása nagyszerű, fenséges.
Egy hegedűcsináló építteté. Tehát az is lanttal foglalkozott, mint én.
Vakmerő gondolat volt ebbe a helybe belekapni! Meredek hegyszakakékok, felváltva kivájt üreggel; földibodzacsalit, galagonyaerdő, s aztán egy nagy darab sivány, esőtől kilugzott, füvet sem termő agyagtér, kőpor piramidok, üszögtől égett, levéltelen fák, három holdnyi területben.
...
Mi abból a vadonból, abból a boszorkánydombból kertet csináltunk. A mi fáink a legárnyékosabbak a Svábhegyen. Azokat a fákat mi magunk keltettük magról, én magam ojtottam a legtöbbet: a föld, amiben élnek is, az én költeményem; mint ahogy enyim az a regény, amihez csak a tintát és a papirost kaptam mástól

Jókai Mór: Hajdan, most és valaha (Apró monographia) In: Megtörtént regék Beszélyek, Budapest, Révai Testvérek, 1897., 262. o..

"A Jókai-kert látogatói a Svábhegyen ma egy gondozott, beállt, idős díszkert és egy extenzíven fenntartott erdőskert vagy parkerdő különös keverékét járhatják be. A bejárat átkerült a Költő utca felső részére, ami valóban könnyebb megközelítést jelent, mint az eredeti, völgy felőli bejárat. A gépkocsival való behajtás onnan aligha lett volna megoldható. A kerti út kézenfekvő, ámde szerencsétlen, tájidegen módon aszfaltburkolatot kapott. Az út enyhe ívvel és lejtővel kanyarodik be az irodaház elé, előtte a város felé tekintő keskeny oldalkertben, hársfák árnyékában áll az író kőasztala és Róna József Jókai szellemét idéző Anakreon szobra. A majoros ház előtti kertrész, az egykori "munkakert" ma gondozott díszkert, bár a feketefenyő fasor erősen rontja a kerti képet. A felső rézsűt ma is zárt szélvédő fásítás, beállt ligeterdőszerű növényzet borítja. Az irodaházon túl elterülő kerti teraszt néhány idős, elvadult gyümölcsfa, alma- és körtefa szegélyezi. Szőlő- vagy gyümölcsöskert nyomát sehol nem látni.

MEGHÍVÓ

http://www.dunaipoly.hu

A Jókai-kertben járva manapság a látogató inkább csak a természetszeretetet élheti meg abból a hatalmas örökségből, amit Jókai ránk hagyott, s aminek része volt ez a Költő utcai kert is. Az egyre jobban záruló, erdős ligetes karakter kevéssé emlékeztet az egykori tudatos téralakításra, az író szabadtéri alkotó-műhelyére és a virágzó kertgazdaságra. A természeti értékeken túl a Jókai-kert irodalomtörténeti, művészeti és helytörténeti értékekkel bíró kertépítészeti alkotás, melyben műemléki értéket képviselő építmények, tárgyak és több, még Jókai által ültetett fa találhatók. A kert sajátos szellemiségét Jókai természetismerete és természetszeretete, valamint a "Kertészgazdászati jegyzetek"-ben is közre adott kísérleti kertészeti módszerei jelentették."

M. Szilágyi Kinga: "A szőlőtő halhatatlan" In: BudaPesti Negyed Lap a városról 58. szám, Budapest Főváros Levéltára, 2007., 301-302. o.

Ott voltam a "Jókai kora, Jókai bora" nevű rendezvényen június 25-én.

Először Tarics Péter író-újságíró tartalmas és értékes előadását hallgathattuk meg: Komáromnak a Jókai mű­vek­ben való meg­je­le­ní­té­sé­ről, továbbá a Jókai Mórhoz köthető komáromi ha­gyo­má­nyok­nak az őrzéséről, ápolásáról beszélt.

Ezután Kézdy Pál vezetésével bejártuk a felújított (rendbe szedett) kertet. Megtudhattuk, hogy a felújítás eredményeképpen tájékoztató táblák olvashatóak a kert nevezetes pontjain; az egykori villa helyén álló irodaház előtt virágokat és rózsatöveket, illetve a keleti lankán szőlővenyigéket ültettek.

A majoros ház — ma.

Megtekinthettük az egykorúnak gondolt hársfákat a néhai nyaraló sarkainál, valamint a nagy juharfát a majoros ház — az egyetlen eredeti s kiváló állapotban lévő épület — előtti gyepes térségen. Megnézhettük a szomszédos, leromlott Steindl-villát (kívülről), és végig sétálhattunk a Kőpark-tanösvényen.

Végezetül letelepedhettünk a majoros ház előtt megterített asztaloknál pogácsákat, finom sajtfalatkákat és izgalmas borokat kóstolgatni.

Jelen volt-e Jókai Mór? Azt hiszem, egyáltalán nem!

Mindnyájan láttunk már virágos-, veteményes-, gyümölcsös- és szőlőskertet. Ezeknek itt nyoma sem látszik, s így a (kert)gazdálkodásra sem emlékeztet semmi. S mert nem lakik itt senki, személyesség ugyancsak nem tapasztalható.
Tudjuk, hogy ő itt élt: gazdálkodott, alkotott, pihent, szórakozott, rokoni-baráti kapcsolatait ápolta, mindennapi tevékenységeit végezte. Elképzeljük, hogyan "vitte" az életét s elgondoljuk, milyen élmény lett volna megtapasztalni ezeket — összesen ezt képes nyújtani ma a Jókai-kert.

Pedig egyszerű lenne (lett volna) a jelenlétét biztosítani — teljesíteni kellett volna az akaratát:

Tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat. Nagy kíséret, pompás gyászmenet se kell odáig. Húsz lépés az egyik fekhelytől a másikig. Kő se kell oda, csak a zöld gyep maradjon.
...
De azt a négy fa közötti tért követelem és fenntartom magamnak a pompás, a boldog Svábhegy jövendő dicsőségéből!

Jókai Mór: Hajdan, most és valaha (Apró monographia) In: Megtörtént regék Beszélyek, Budapest, Révai Testvérek, 1897., 272-273. o.