Akinek szerencséje van, annak szerencséje van!
Vasárnap és hétfőn a Művészetek Völgyében voltam, a Völgy-fesztiválon.
24-én (vasárnap) Taliándörögdön a varázslatos és megragadó Lajkó Félixet és zenésztársát, Brasnyó Antalt láttam-hallottam!
Miért vonz, miért ragad meg az ő zenéje, az ő játéka? Mi nyűgöz le mindannyiszor őt hallgatva? Mi sugárzik, mi patakzik, mi árad a zenéjéből, a játékából, hangszerének hangzásából?
A (valószínű) magyarázatot Lajkó Félix saját honlapján, a "Sajtó" link alatt olvasható egyik interjújában találtam: (utolsó bekezdés)
"Boldog szeretnék lenni attól a zenétől, amit csinálok. Folyamatosan, nem elégszem meg azzal, hogy most épp jól érzem magam. Állandóan hajszolom a boldogságot. Magyarázatom nincs erre. Szúrjam el az örömömet azzal, hogy nekiálljak elemezni a boldogságomat? Hülye lennék..."
25-én, hétfőn Nagyvázsonyban pedig a ragyogó Fábry Sándort néztem-hallgattam! Jobb, mint valaha!!
A komikus vagy groteszk bayreuth-i körülmények, jelenségek ironizálását remekbe szabta! Ellenállhatatlan volt.
És tessék: együtt a két ász!
2 megjegyzés:
Nagyon ott van ez a Lajkó!!!!
Igen,ez nagyon találó! :)
Érdemes a honlapján a "Sajtó" linkkel elérhető cikkeket olvasni, pl. a Figyelő Neten, 2009. 06. 07-én közölt interjút:
http://www.lajkofelix.hu/hu/sajto/hu/2009-06-07/miert-nem-adott-raadast-new-york-ban-lajko-felix .
Megjegyzés küldése