... hogy mik vannak?!

Ganz Ábrahám avagy az Öntödei Múzeum

Ganz Ábrahám mellszobra Kispesten

"Az Öntödei Múzeum a főváros szívében őrzi egy szakma múltját egy régi gyárépületben, amely egykor Ganz Ábrahám világhírű, vasúti kerekeket gyártó öntödéje volt.

A múzeum épülete kívülről is szemet gyönyörködtető látvány, belépve pedig a látogató egy faszerkezetű, 19. századi üzem csarnokában találja magát. A műemlékként őrzött olvasztókemencék, az öntőüstök, a formaszekrények, a forgódaruk mind-mind azt a benyomást keltik, hogy egy most is működő vasöntödébe csöppentünk. Nézze meg csodálatos műtárgyainkat és dokumentumainkat, ... , Ganz Ábrahám és Mechwart András életének relikviáit." ( Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Öntödei Múzeuma )

"Európa első öntödei múzeuma Budapesten található egy olyan eredeti ipari épületben, melyben 1858tól 1964-ig folyamatosan vasöntés folyt, melynek nem csak az épületszerkezetei eredetiek, hanem több technológiai berendezés is, amik az eredeti helyükön állnak ma is. Ez a ma már kicsinek látszó épület tekinthető a XX. századi magyar gyáripar egyik legjelentősebb vállalatcsoportja, a Ganz gyárak bölcsőjének." (Magyarország műszaki műemlékei II. )

A Ganz Törzsgyár öntödeépülete. (1867 évi rajz)

Tegnap délután a "Hősök, királyok, szentek. Történelmünk képei és emlékei" című kiállítást készültem megnézni egy ismerősömmel. Fél órát vártam rá a megbeszélt helyen, hiába.
Két órával később egy másik programom kezdődött s pár tucat percet, melyek az oda-vissza utazáson kívül maradtak volna, kevésnek ítéltem a képek (s a Nemzeti Galéria) társaságában időzni, ezért aznapra lemondtam a múzeumlátogatásról.
A találkozóhelytől nem messze lakik 91 éves barátnőm (aki ugyancsak hivatalos volt a későbbi programra) — gondoltam, felmegyek hozzá s majd együtt megyünk az összejövetelre.
El is indultam, gyalog, csendes budai utcákon; mentem egyik utcából a másikba, az előállt helyzeten s ismerősöm elképesztő eljárásán mélyen elgondolkodva.

Elhaladván egy kertben álló, testes épület mellett, hirtelen nagyméretű plakát betűi fogták meg a tekintetemet:

"A paraszti polgárosodás tárgyi világa —

nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban"

Vándorkiállítás az MMKM Öntödei Múzeumában.

Megtekinthető: 2011. október 14-től december végéig.

Gépiesen, akadozva futtattam tekintetem a betűkön-szavakon, 1-1 szót nehezen felfogva. Végül a "nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban" félmondat ráeszméltetett, hogy mit olvasok.
Megtorpantam, s most már figyelmesen "tapogattam" szemeimmel a szavakat, eszemben meg-megforgatva, fontolgatva őket.
— Mit látok, hol vagyok egyáltalán? — néztem jobbra-balra. Úgy tünt, arrafelé nem jártam még, nem ismertem azt az épületet sem, amin a plakát lebegett.
— Ez itt egy múzeum tehát? S ilyen remek látnivalókat kínál! — gondoltam fokozódó érdeklődéssel.
Ismét gondolkodóba estem, fél órán belül másodszor:

Igaz, kellemesen beszélgethetnénk kedves barátnőmmel, majd a közlekedésében segítségére lehetnék, míg eljutunk az összejövetelre (hova nem is jött el aztán), e percben viszont — "minden előre megfontolt szándék nélkül" — egy ritka lehetőség bukkan fel előttem mintegy a meghiúsult múzeumi élmény kárpótlásaként is.
— Milyen különös, fura helyzet! — bizonytalankodtam. Eleddig soha eszembe sem jutott az Öntödei Múzeum! (A vaskohászat és -öntészet kérdései egyáltalán nem foglalkoztattak.)

Aztán mégis megindultam, először vonakodva, majd egyre határozottabban a múzeum bejárata felé. (Járás közben erősen reménykedtem, hogy — bár december elmúlt — a vándorkiállítást még nem bontották el.)
Benyitottam, beléptem s egy különös, hatalmas (széltében-hosszában igen nagyméretű, több emelet magas és hideg [fűtetlen]) térségben — egy különleges környezetben találtam magam.
Nos, ez egy gyári helyiség volt, eredeti valójában; nem olyan, mintha az lenne, vagyis annak berendezve, hanem eredeti üzemi csarnok!
A múzeumokból, kiállításokról jól ismert, pedánsan tiszta és rendezett, otthonosságot árasztó környezet és barátságos, szívélyes teremőrök fogadtak a gondosan, tetszetősen elhelyezett tárgyak, tárlók, tablók és képek sokasága, lépcső fel- és lejárók és galériafolyosó között (alatt).

Mi mindent láttam, tudtam megtekinteni mintegy másfél óra alatt?

Két óriási kúpolókemencét, melyekbe benézni az emeleten (itt adagolták a nyersvasat az égő kokszhoz), míg a meg nem olvadt maradványok eltávolításának, illetve a kemence tisztításának-javításának környezetét a pincében (a kemencéknek a talajszint alatt lévő aljánál) lehetett.
Ezután a kiállítás vezetője elmondta a megolvasztott s lecsapolt, folyékony vas mintákba öntésének módszerét, különös tekintettel a kéregöntés-re; megmutatta a mintákat, az elkészült (vasúti) kocsikerekeket, valamint a szintén kéregöntésű (malmi) örlőhengereket (melyeket már Mechwart András idejében gyártottak).
Végül megnéztem a csarnok távoli sarkában elhelyezett tárlókat, melyekből Ganz Ábrahám és Mechwart András élettörténetét, illetve az öntöde s a benne folyó tevékenységek történetét lehet megismerni.
A többi látnivaló: számtalan művészien szép öntöttvas tárgy (harangok, kályhák, rostályok, oszlopok, lámpák, mindenféle keretek és szobrok mind-mind kimaradtak, mert addigra már nagyon áthűltem (hisz a Nemzeti Galéria fűtött helyiségeihez voltam öltözve) és szabad időm is elmúlt — távoznom kellett. Ekkor még egy kellemes meglepetés ért: igazán figyelmes vedéglátóim meginvitáltak az irodába egy kis melegedésre és egy pohár jó meleg teára.

Nagyon tetszett a múzeum és a kiállítás — kellemes, meleg időben újra el fogok jönni!

A vaskohászat feladata a vas érceiből a nyersvas kinyerése, majd további feldolgozása öntöttvassá és acéllá. A vas tűzi kohászatának az a lényege, hogy a vasércből, amely alapvetően oxidos vasvegyületek keveréke, az oxigént redukálással eltávolítják. A redukálást szénnel végzik, mégpedig többnyire koksz' formájában. A koksz feladata a redukáláson kívül a megfelelő hőmérséklet biztosítása. A nyersvasgyártás nagyolvasztóban, speciális aknás kemencében történik. A nagyolvasztó felső részén (torok) öntik be az ércet, a kokszot és a mészkövet. Az ércből eltávolított szennyezőket salakosítani kell, ezt általában mészkő adagolásával érik el. A megfelelő hőmérséklet biztosítása érdekében a kemencébe jelentős mennyiségű levegőt fújnak be az erre a célra kiképezett fúvókákon át. Az eljárás során nyersvas keletkezik. A redukálódott és megolvadt vas a kohó alján, a medencében gyűlik össze, fajsúly alapján elválva a szintén olvadt salaktól. Innen lehet mindkettőt lecsapolni. ( Kohászat  A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából )

 

METAPÉDIA A másféle lexikon: Az öntöttvas vasöntvények céljaira átömlesztésre előkészített szürke nyersvas. Az átömlesztés azért ajánlatos, mert csak készleten lévő és már vegyileg megelemzett nyersvasfajtákról állapítható meg teljes biztonsággal, hogy vasöntvények céljaira megfelelnek-e. A nagyolvasztóból csapolt nyersvasat ma már alig használják közvetlenül, (átömlesztés nélkül) vasöntés céljaira. Az átömlesztés azzal az előnnyel is jár, hogy a különféle vegyi összetételű nyersvasfajták az öntvény mindenkori céljának megfelelő arányban keverhetők össze egymással. Az átömlesztés néha olvasztótégelyben és olvasztó-dobban, esetleg ú. n. lángkemencében, legtöbbször azonban öntészeti aknás-kemencében, u. n. kúpolókemencében történik. A jó öntöttvas vegyi összetétele kb. a következő: karbon 3- 3.6%, szilícium 0.5-3.0%, mangán 0.4- 1% a foszfor 0.1-15% és kén 0.05-0.10%. A nagyobb mennyiségű mangán keménnyé, a szilícium szívóssá, a foszfor törékennyé, a kén sűrű folyásúvá teszi az öntöttvas anyagát.

Metapédia A másféle lexikon: A vasöntészet az öntöttvas mintába öntésével dolgozó ipari tömegtermelés. A hígan folyó, kb. 1250-1300 C˚ hőmérsékletű öntöttvasat tűzálló anyagból, (kvarchomok, agyag, samott, stb.) készült negatív alakú mintába öntik, ahol az így készült vasöntvény a teljes megszilárdulásig, olykor pedig a teljes lehűlésig marad. A megszilárdult vasöntvényt, a szétszedett mintából kiszedve, megtisztítják a rátapadt, sokszor egészen ráégett, rásült mintázó anyagtól; levágják róla az öntés csonkjait és a szükséghez képest fúróval, eszterga- v. gyalukéssel megmunkálják. A vasöntészet gyártmányai legtöbbször közönséges, ú. n. szürkeöntvények, de lehetnek ú.n kéregöntésűek és néha ú.n. kovácsolható v. temperöntvények is. A szürke öntvényeknek jó tulajdonsága a szívósság és jó megmunkálhatóság. A kérges öntvények felületének egy része nem tűzálló anyagból való, hanem vasból készült mintarésszel érintkezik az öntés idején. A vasöntvény ezen része ezután nem szürkén, hanem fehéren, vaskarbidosan fog kristályosodni és rendkívül kemény lesz. Ilyen kérges öntvényrész pl. a kőtörőgép és a lisztőrlő-malom hengereinek zúzó, őrlő felülete. Az acél is mintába önthető, de mintázóanyaga fokozottabban tűzálló kell, hogy legyen, mert az acél öntési hőmérséklete kb. 300˚-kal nagyobb.

 

Öntészet
Az öntészet feladata és célja az, hogy a megolvasztott fémet egy üreges öntőformába öntve öntvényeket állítson elő.
Öntéssel változatos és bonyolult alakú fémtermékek állíthatók elő. Az öntészet termékei például a robbanómotorok motorblokkjai, szivattyúházak, víz- és gázszelepek, fürdőkádak és ajtókilincsek, stb.
Az öntészet vagy fémöntés lényege az, hogy elkészítenek egy olyan üreget, ami a munkadarab negatívját tartalmazza (ezt formának nevezik), az üregbe megolvasztott fémet öntenek, majd hagyják megdermedni. Az öntészet mint tudomány foglalkozik a forma- és magkészítés anyagaival, az öntött fémek sajátságaival, az öntési folyamat jellemzőivel, az öntészeti olvasztókemencékkel és öntőgépekkel, az öntött termék tulajdonságaival stb. ( Öntészet  A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából )

 

Utóirat: "A paraszti polgárosodás tárgyi világa — nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban" című vándorkiállítás tavaly év végén befejeződött, tegnap már nem lehetett megnézni.