Alkalmazkodni ... de mihez is?

"Sokkal jobban rettegnek az emberek jónak lenni ott, ahol a többiek rosszak, mint rossznak lenni." ( "Depositum" )

Egész nap hallgatom a rádiót. Nem háttérrádiózni szoktam; azokat a műsorokat szeretem, melyekre figyelni kell, melyeken gondolkodni lehet vagy tanulni belőlük.

Egyik este, még karácsony előtt, a "Rádiószínház" műsorát hallgattam — egy novellát olvastak fel. Ezt félfüllel is hallgatni tudtam (közben épp internetezgettem), mikor egyszer csak ez üti meg a fülemet:

" — Látod, Apus, ez lesz a mi karácsonyfánk mostan! — És dacosan az apám szemébe nézett.
... Mert hogy mi addig nem ünnepeltük a karácsonyt soha. ...
És az Irma, a 9 éves, továbbra is csak az apám szemébe nézett és azt mondta még, hogy:
— Tudod, Apus, én olyan akarok lenni, mint a többi gyerek az iskolában. Nekem kell ez a karácsonyfa és punktum!" ( MR1-Kossuth Rádió, 2011. december 22. 20.05: Rádiószínház - A karácsonyi flódni . Petőcz András elbeszélése. )

Nagyon régi témám köszöntött rám váratlanul: átlagembernek, tucatembernek vagy különbözőnek, szokatlannak, egyedinek kell lenni?
Milyen az, ha különbözünk, ha elütünk az átlagostól, a szokásostól, és milyen, ha olyan vagyunk, mint a többiek, mint általában mindenki?
Érték az, amilyenek vagyunk vagy az a lényeg, hogy milyennek látszunk?
Érdemes önmagunk s ezáltal "egyedül"-ivé lenni vagy hálásabb hasonulni, hogy "közösség"-ivé váljunk?

Megdöbbenek azon a riadt, görcsös igyekezeten, amivel a legeslegtöbben törekednek leplezni tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, háttérbe szorítani igényeiket, szükségleteiket; olyannak mutatkozni, úgy kinézni, úgy viselkedni, úgy megnyilvánulni; azt tenni/nem tenni vagy úgy tenni/úgy nem tenni, mint a többiek, mint a körülöttük lévők.
S közben nagyon-nagyon ügyelni, nehogy felfedeződjenek a gondolatok, az érzelmek, a saját vélemény a dolgokról!
Elkedvetlenedem amiatt, hogy számtalanan elfojtják magukban a különlegeset, a sajátosat, a "furcsá"-t, mert rettegnek az idegenkedéstől, a megszólástól, a mellőzéstől.

Pedig a vélemény azt minősíti, aki gondolja (mondja) — mások véleménye nem érint minket. Mindnyájunkat csak az érint (befolyásol), amit mi magunk gondolunk, mondunk, teszünk (nem gondolunk, nem mondunk, nem teszünk)!
Rengeteget lehet veszíteni ezzel a természet ellen való törekvéssel — épp azt a specialitást, amit a Teremtés ajándékozott a számunkra, s ami a vonzerőnk valójában!